Projektleírás

Munkatársak

Produktumok

Kutatási terv

A tanulólétszám csökkenése évtizedek óta érinti a közoktatást. Az előző évszázad hatvanas-hetvenes éveiben a létszámcsökkenés csak lokális szinten éreztette hatását, elsősorban a gazdasági fejlődésben megrekedt településeken, amelyekről a lakosság tömegesen vándorolt el.

A kilencvenes évektől kezdődően a demográfiai folyamatoknak az oktatási intézményekre gyakorolt hatása alapvetően új helyzetet eredményezett. Az új helyzet részben a demográfiai helyezet alapvető változásával (vagyis a születések számának általános, s egyre kevésbé hullámzó visszaesésével), részben pedig a gazdaság, a településstruktúra átalakulásával, valamint az oktatás irányításának, finanszírozásának változásaival hozható összefüggésbe. Nevesítve ezeket a változásokat a legfontosabbak a következők voltak.

• A születések számának visszaesése általánossá vált, s az ebből eredő tanulólétszám-csökkenést a vándorlási többlet egyre kevesebb településen volt képes ellensúlyozni. A folyamat megfordulására számítani nem lehet, a demográfiai hullámok szinte az észrevehetetlenségig ellaposodtak.

• A gazdaság térbeni struktúrája átrendeződött. Korábban biztos megélhetést kínáló települések gazdasága visszaesett, elvándorlásra késztetve a lakosságot, egyes kevésbé vonzó települések pedig új munkahelyek révén megerősödtek, ami csökkentette az elvándorlást, vagy kifejezetten elősegítette a betelepülést. A belföldi migráció így a korábbihoz képest eltérően érintette a tanulólétszám változását is, az eltérések azonban többnyire csak a létszám visszaesésének mértékben mutathatók ki.

• A közlekedés és a hírközlés, valamint a települések életminőségre kiható belsőinfrastruktúrájának fejlődése egyfelől lehetővé tette a lakóhely és a munkahelyek közötti távolság növekedését a napi ingázás szintjén, másfelől az állami háttérrel rendelkező költségérzéketlen vállalatok, valamint az ezek által a távolsági ingázók számára fenntartott infrastruktúra visszaszorulása átrendezte a települések, korábbi, településhálózati funkciójukon alapuló vonzerő-hierarchiáját, s az ezzel összefüggésbe hozható belső migrációs folyamatokat is. A munkahelyek napi ingázási körzetében lévő települések felértékelődtek, az azon kívül esők háttérbe szorultak, jelentős részben függetlenedve a település népességszámától, közigazgatási státuszától és központi jellegétől.

• Az önkormányzatok önállósága az oktatással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egyaránt érintette. Az országos (oktatás)politika a korábbi közvetlen befolyás helyett indirekt módszerekkel, mindenek előtt a pénzügyi támogató rendszeren keresztül volt csak képes befolyásolni az intézményfenntartást, ami az időszak elején csökkentette a befolyását, az önkormányzatok pénzügyi helyzetének a kilencvenes évek közepén kezdődő fokozatos gyengülése viszont ismét felértékelte a központi befolyást. A települések egyrészt (s főként: eleinte) egyre takarékosabb iskolafenntartásra kényszerültek, másrészt (időben vizsgálva: az utóbbi években) tömegesen voltak kénytelenek az iskolaszerkezetet érintő döntéseket is hozni.

 A kutatás célja

A kutatás célja annak feltérképezése, hogy az oktatásban érintett, arra hatni képes szereplők (politikusok, oktatással foglalkozó szakemberek, önkormányzati szakemberek, szülők) miként reagálnak a demográfiai változásokra, illetve az az ezzel összefüggésbe hozható, vagy ettől függetlenül ható, az országos oktatáspolitika eszköztárát képező pénzügyi és jogi elvárásokra. Mindezzel összefüggésben igyekszünk feltárni, hogy mindez milyen helyi oktatáspolitikai változatokat eredményez, valamint hogy miként érvényesül az egyes szereplők súlya, szakértelme, érdeke, s milyen következményekkel járnak a különböző változatok a tanulók, a lakosság egyes rétegeire, illetve magukra településekre.

A kutatással egyrészt a jó megoldásokra, másrészt a különböző megoldások veszélyeire szeretnénk felhívni a figyelmet.

A kutatás módszerei

A kutatás az ország kilenc térségében folytatott kistérségi kutatásokat fog össze. A kistérségi kutatások módszertana közös: a rendelkezésre álló statisztikák feldolgozásán túl a kistérségekben működő oktatási és oktatásirányítási intézményekben készített interjúkon, kisebb részben az ott gyűjtött statisztikai adatokon, s ezek feldolgozásán alapul. A közös módszertant segítik a kutatásvezető által előzetesen megadott statisztikák, interjútervek és a fő végterméket jelentő esettanulmányokhoz készült vázlat.

Mind az interjúkat, mind az esettanulmányokat a terepen dolgozó kutatók az adott kistérség sajátosságaihoz, vagyis a kistérség, illetve a felkeresett intézmények helyzetéhez, problémáihoz, az adott településen kitapintható oktatáspolitikához kell, hogy igazítsák.

A hipotézisek

Az oktatás, amellett, hogy kultúraközvetítő, munkaerőpiacra felkészítő szereppel rendelkezik, illetve fontos funkciója a társadalmi mobilitás elősegítése, a települések életének ténylegesen és szimbolikusan is meghatározó intézménye, s az ott dolgozók egzisztenciájának terepe is. Mindez a helyi közösségek, vagyis a települések számára kiemelkedő teherviselési kötelezettséggel is párosul. Az oktatási-mobilitási, a település-élettani valamint a pénzelnyelő funkció alapvetően meghatározza azt a politikai erőteret, amelyben az oktatásnak, a helyi iskolahálózatnak működnie kell, s amelyben legalább három fontos cél: a tanulók színvonalas oktatása, a takarékosság, s a tanári foglalkoztatottság fenntartása mindenképpen megfogalmazódik az oktatás helyi szereplői részéről. A célok sok esetben egymásnak ellent mondanak (a takarékosság a színvonalas oktatás visszaszorulását és a tanári foglalkoztatottság csökkenését eredményezheti), illetve az azonos célokat megfogalmazók között is kitapinthatók érdekellentétek (mást és mást jelent a színvonalas oktatás a különböző szülői-tanulói rétegek esetében, s másként érinthetik e rétegeket a takarékossági intézkedések). Mindez azt jelenti, hogy az oktatással kapcsolatos döntések messze túllépnek a szakmai szempontokon, a helyi politikai küzdőtér egyik fontos terepévé válnak. Különös jelentőséget ad mindennek, hogy az országos oktatáspolitika is megfogalmazza a saját álláspontját, s a fenntartó önkormányzatok anyagi ellehetetlenítése következtében egyre erőteljesebben igyekszik befolyásolni az oktatás helyi folyamatait is. Hipotéziseink ezekre a helyi folyamatokra, s ezek eredményeire vonatkoznak, s azokon az átfogó felvetéseken alapulnak, amelyek az utóbbi évek országos szinten is fontos kérdesekként értelmezhető. Ezek közül kiemeljük az oktatás költséghatékonyságának kérdését, az oktatás színvonalára vonatkozó problémákat, az oktatáshoz (a színvonalas, s a munkaerő-piaci érvényesüléshez vezető oktatáshoz) való hozzáférés esélyegyenlőségének-esély­különbségeinek – társadalmi rétegeket és településeket egyaránt érintő – kérdéskörét. Mindezek alapján a következő hipotéziseket fogalmaztuk meg:

A helyi oktatáspolitikák egészére vonatkozóan

• A helyi oktatáspolitikák a stratégiai megfontolások, így például a demográfiai helyzetre való hosszabb távú koncepció kidolgozása háttérbe szorul az állami pénzügyi normatívákra történő rövid távú reagáláshoz képest. Az állami finanszírozás állandó változása az önkormányzatok számára kiszámíthatatlan, ezért hosszabb távú intézményfenntartási koncepciót inkább csak a nagyobb városok tudnak kidolgozni, azok, amelyek kevésbé érzékenyek az állami finanszírozás változásaira.

Az alapfokú oktatás tekintetében

• Az országos oktatáspolitika ahelyett, hogy az oktatás struktúrájának takarékos, a helyi igényekre rugalmasan reagáló, s sokféle, az oktatásban érintettek együttműködésén, összefogásán alapuló (különböző) megoldásokat kínálna, s erre ösztönözne, egysíkú, s lényegét tekintve a hatvanas-hetvenes évek településstruktúrájához és demográfiai folyamataihoz igazodva, alapvetően az iskolák összevonásában és a tanulók települések közötti ingázásában gondolkodik. Nem csak azt nem veszi figyelembe, hogy az iskola egy-egy település életében olyan státuszszimbólum, amelynek közösségépítő, s erre mozgósító szerepe van, de azt sem, hogy a további iskolakörzetesítés demográfiai okokból elsősorban most már csak nagyobb térséget ellátó intézményekbe irányulhat, ami a folyamat gazdaságosságát is megkérdőjelezi.

• A fenti politika gyakran nem találkozik a települések érdekeivel, ezért sok esetben látszatintézkedésekhez vezet, formálisan teljesítve azokat az elvárásokat, amelyek a lehető legtöbb állami támogatást eredményezik számukra, anélkül azonban, hogy végiggondolnák akár a szakmai következményeket, akár az oktatás tényleges (minden költségelemre kiterjedő) hatékonyságát.

• Az elkerülhetetlennek látszó iskola-összevonások nem szakmai, hanem pénzügyi szempontok szerint valósulnak meg, megakadályozva mind a sikeres, mind a sikeres, mind az igazságosság irányába való elmozdulást az oktatásban. Szakmai koncepción alapuló megoldásra inkább csak nagyobb települések esetén nyílik lehetőség, mert itt a térségi érdekek kevésbé artikulálódnak, politikai intézményrendszerük gyengébb.

• A szervezeti átalakulások feltételezhető vesztesei a korábban is (települési, társadalmi) hátrányt szenvedő rétegek. A korábban előnyös helyzetben lévők – ha nem sikerül politikai úton megőrizni előnyüket, egyéni módszerekkel teszik meg ugyanezt (megkeresve gyerekeik számára a jobb iskolákat, osztályokat). Súlyosbítja a helyzetet, hogy a települési hátrányok sok esetben társadalmi hátrányokkal párosulnak.

• A jobb pozícióban lévő települések a folyamat révén megerősíthetik oktatásukat, átvéve a kisebb települések tanulóit, iskoláit, pedagógusait, illetve iskoláik költségvetését.

• Az iskola- és osztályösszevonások elleni érvek között gyakori a kiscsoportos oktatás eredményességére való hivatkozás, amivel szemben az összevonások pártján állók a nagyobb iskolák jobb felszereltségére és a szakrendszerű oktatás nagyobb arányára (s az ebből következő) eredményességre hivatkoznak. Feltételezésünk szerint mindkét érv politikai természetű, azaz szakmailag nem kellően megalapozott. Jelenleg nem mondható meg, hogy ezek a tényezők miként hatnak eltérő társadalmi közegben, s eltérő felkészültségű pedagógusokkal. A közoktatási rendszerre vonatkozóan nincsenek olyan tapasztalatok, amelyek árnyaltan leírnák, hogy milyen tanulói létszámváltozás milyen tanulói teljesítményváltozást eredményez.

A középfokú oktatás esetében

• A középfokú oktatást érintő demográfiai folyamatok településeket érintő következményei jelenleg csekélyek. A lakóhely közeli beiskolázásra való törekvés ellensúlyozza a távolabb fekvő, minőségi oktatást nyújtó iskolák vonzerejét.

• A sokszínű fenntartói rendszer akadályozza az egy településen belüli iskolák összevonását. Több település iskolájának összevonása inkább csak formálisan történik meg, a tényleges integráció elmarad.

• Az iskolák összevonásában, a szakmai profil tisztításában, az osztálylétszámok leépítésében elsősorban a pénzügyi szempontok a döntőek, háttérbe szorítva az oktatás minőségére való törekvést. Ez utóbbira inkább csak nagyobb városokon belül van lehetőség, de korlátozza a megfelelő módszertan hiánya, illetve oktatásszervezési kapcsolatos szempontok

Érdemi integrációra elsősorban a nagyobb városokon belül valósulhat meg, ott, ahol az iskolák zöme egy fenntartó kezében összpontosul.


Munkatársak


Produktumok

• Normatív finanszírozás az oktatásban 2000-2009 között