A projektet az az Európai Unió egyre több tagországában érzékelhető folyamat indokolta, amely szerint az oktatásban egyre inkább megjelennek a gazdaság, a társadalom és a civil szféra szereplői. E partnerek az irányításban is szerephez jutnak, függetlenül az adott állam ágazati irányítási rendszerének jellegétől, ami az utóbbi évtized oktatási reformjai alapján egységesedni látszik: a centralizált országok esetében a decentralizáció felé történt elmozdulás, míg egyes decentralizált hagyományú országokban erősödött az állam irányító szerepe. Az irányításban részt vevő szervezetek száma különösen a szakképzésben erőteljes. Az utóbbi időben az állam a gazdasági érdekcsoportokat is „beemelte” a szakképzés-irányításba, aminek a következménye a hatáskörök és a felelősség megosztása lett.

A kutatás célja az volt, hogy bemutassa a civil-, a szakmai és érdekvédelmi szervezetek szerepét a magyarországi oktatás- és szakképzés-irányítás rendszerében, különös tekintettel az érdekképviseleti szervezetekre, az érdekegyeztetés és konzultációk intézményrendszerére és az oktatásügyi nyilvánosság kérdéseire. Főbb kérdésünk az volt, hogy mennyire és milyen módon jelenik meg a partnerség a haza oktatásirányításban; mi jellemzi a szervezetek felépítését, tevékenységét, finanszírozását; hogyan írható le kapcsolatrendszerük, beágyazottságuk, együttműködésük más szervezettekkel; hogyan ítélik meg az oktatásügyi konzultáció rendszerét.

A kutatás empirikus szociológiai eszközöket használt: a dokumentumelemzés és szakirodalom-feldolgozás mellett interjús módszert alkalmaztunk. Összesen 120 strukturált mélyinterjút készült civil-, szakmai és érdekvédelmi szervezetek képviselőivel. Az interjúalanyok kiválasztását az egyes terepek is befolyásolták. A kutatás mintáját három régió képezte: a legtöbb civil-, szakmai és érdekvédelmi szervezetet magában foglaló Közép-Magyarország mellett Dél-Dunántúl, ezen belül Somogy megye, ahol, erős, valamint az Észak-Alföld régió, illetve Szabolcs-Szatmár megye, ahol gyenge a civilszféra jelenléte. Feltételeztük, hogy e tényező befolyásolhatja vizsgálatunk eredményeit. Az országos szint esetében a megkérdezett szervezeteket a közoktatáshoz és a szakképzéshez kapcsolódó országos konzultatív testületek tagjai közül választottuk ki véletlenszerűen. A köztes (regionális) és helyi szint esetében a regionális, megyei, helyi szintű konzultatív testületek tagjai mellett a helyi önkormányzatok és a bíróság által nyilvántartott nonprofit szervezetek címlistáit használtuk. Az interjúmintában az érdekvédelmi szervezeteken belül a szülői, a pedagógus és a diákszervezetek bevonására is törekedtünk.

A hazai civil-, szakmai érdek-képviseleti szektor heterogén. Eltérő jogállás, szervezeti fejlettség, erőforrás-felhasználás jellemzi. A területi egyenlőtlenségek mellett nagyfokú gazdasági bizonytalanság teszi nehezebbé a szektor működését. A kutatás feltárta, hogy a magyar oktatási rendszerben a társadalmi érdekegyeztetés fórumai kiépültek. Míg a szakképzésben koncentrált módon, egy nagy tanács működik, addig a közoktatásban erősen tagolt rendszer jött létre. Empirikus tapasztalataink alapján az érdekegyeztetés helyi szintű rendszere nem épült ki és köztes (regionális, megyei) szinten is csak a szakképzésben jöttek létre konzultatív testületek. A projekt eredményei a szélesebb érdekkörök becsatolásával, nagyobb nyilvánosság előtt és részvételével történő szakpolitika-formálás támogatására alkalmasak. A fő eredményeket a „Pillanatképek” című tanulmánykötet tartalmazza; ezek emellett számos konferencián kerültek és kerülnek bemutatásra.